Megláttam valamit és lendületet vettem! Egyből abbahagytam minden mást és máris érzetem, hogy ez bizony magával ragadott.
Ha egy picit ismersz, akkor tudod, hogy ez nem ritkaság nálam. Akit az Égiek ilyen szenvedélyesre teremtettek, annak adtak hozzá szemet is, hogy észrevegye azt, amiért érdemes rajongani (így leírva, lehet hogy nagyképűen hangzik, de 40 felett már illik megbarátkoznia gondolattal: leszarom, hogy Ki és Mit gondol rólam, vagy arról,a mit írok).
De vissza a kiindulási ponthoz.
Egy hírlevél érkezett, olyan reklámokkal teli szemét, amiből 12 egy tucat. Nem is szoktam elolvasni, úgy megy a szemetesbe. De ez valahogy megúszta és én rácsodálkoztam:
EZT
Olyan gyönyörű volt, olyan egyedi. Szinte éreztem a friss papír illatát. Már gondolatban simogattam a lapokat és tulajdonszerzés mámorában úsztam. Gondolatban, hideg téli estének, a búbos kemencéhez menekülve, láttam magam, ahogy olvasom!
Egészen addig, amíg az árát meg nem láttam.
Akkor hideg víz, kijózanodás és felejtés következett… volna, ha képes lennék rá.
Tudom, nem szerezhetem meg, nem lapogathatom és nem is ez lesz az, ami visszavezet a Bibliához (mint régen, mikor a történelmi írásokkal együtt, párhuzamosan, olvasgattam és próbáltam a mítosz és valóság vékony mezsgyéjén sétálni).
Valamit bennem hagyott ez a könyv. Megmagyarázni nem tudom, de érzem.
Lehet túlságosan is beleéltem magam. Vagy csak tényleg gyönyörű…
Végül is mindegy, már leírtam, itt van. Remélem most könnyebb… Kiderül!