Azt hiszem, kevesen vagyunk már akinek ez a szó nem a megalázkodást jelenti, hanem a kötelezően vállalt tiszteletet mindenki felé, aki elfogadja.
Éppen tegnap agyaltam azon, hogy ez mennyire kiment a divatból (szép szlenggel szólva). Pedig fontos tartópillére kell legyen egy egészséges társadalomnak.
Gondoljunk bel hogy mennyi orvosunk van, akiből ez hiányzik. Mondjuk a 99% az? Vagy túl kis számot mondtam még így is?
Az orvosok, ha már itt tartunk, egyszerűen kivetkőzve magukból, többnek, hova tovább, mindenhatónak képzelik magukat! Éppen csak abba nem gondolnak bele, hogy mennyire semmit sem jelentene a szakmájuk, hivatásuk (nevezzék, ahogy csak jól esik), ha egyedül maradnának a földgolyón!
Az alázat nem több, nem kevesebb, mint köszönet és tisztelet azok felé, akinek köszönhetjük, hogy azok vagyunk, amik.
Amíg ez a fontos tulajdonság, érzés nem kerül vissza a közéletbe, normális társadalomról nem beszélhetünk.
Mindez, tegnap ért utol, ismét. Egy nőgyógyász, aki a magánpraxis és 15-20 perces vizsgálatért 10-13.000Ft, számla nélküli összeget tesz zsebre. A részletekbe nem mennék bele… Annyi elég hozzá, hogy ez az ember, előtte (mielőtt felugrott a pénzes, „merészen száguldok a jólét felé” szekérre) egy csendes, korrekt, egyenes és önzetlen orvosként szerepelt.. Lehet már akkor is csak „szerepelt”?
