Ma döbbentem rá, hogy a levelező programom által automatikusan odabiggyesztett aláírást is ki kell javítanom, hisz szombattól a nevem is más lett…
Fura volt nézni, leírva látni.
Szokni kell!
Ahogy azt a kanosszajárást is, ami ez után jön. Személyi, lakcímkártya, bankkártya… stb minden a régi név! Hupsz!
Úgy köszönt a Holnap, hogy ma már gyűrűbe karolt!
39 évesen 3 gyermekkel az oldalamon, várom a negyediket! Mindeközben a nevem kiegészült. Már nem „csak” biró vagyok, de egy új család (talán dinasztia) gyökere is.
Fogadalmak az esküvőre tartoznak, így nem tetézem az ott elhangzottakat. De igyekszem, naponta időt szánni arra, hogy megírjam, mi fáj, mi jó és mi változik… Mert változni sok minden fog az elkövetkezendő időben.
Gurulnak a percek és kifelé a fordul a Magány!
Már nem egyedül félnek az álmok
Ölelés a jutalma a türelemnek
Maga magát igazolja, igazolhatja
Sok szerencsét.. csak ahogy eddig is… :-)
No ez a nap is eljött!
Nem mondom,hogy nem remeg bele a gyomrom...
De az élet akkor szép, ha zajlik :-)
Betegen ébredni. Majd lassú szedelődzködés, gyógyszertár, autóba be.
Nem indul.
Akkumulátor végleg nyekk. No problem! Irány venni egyet. Kifelé sorban állás. Kedves, de feledékeny pénztáros. Majd cipekedés közben valami közvéleménykiváncsiskodó állít meg:
- Nyerhet egy autót! Majd én kitöltöm...
- ANYÁD! Jelenlegi miatt, szívok most is! Még egy????
Majdnem elsodortam.
Garancia, kitöltés. Megmagyarázza az ügyfélszolgálatos.
- Majd akkor, ha kipróbálta és jó! (minek, ha jó?)
Haza.
Csiga effektus: Szem kiguvad... nehéééééééz.
Beszerel, közben salakanyaggá hűlés (szarráfagytam).
Fel, lakásba. Csücss!
Gyógyszer nincs. Pénz elköltve.
Ott vagyok, ahol 14 órakor.
Pompás Vidám Vasárnap :-)
Megyek forró teáért és sok citromlé. Legyen elég!!
Ördögnek érzem magam, aki egy angyal szárnyából lopkodja a tollakat... és közben biztatja, repülj csak...
S mikor az már nem tud felszállni és ott marad az ördög mellett, az átöleli....
Megtanulsz még félni.. és nem az lesz a legrosszabb az életedben! De mikor tudod már kezelni a félelmeid, az lesz a legjobb!
Egy szombat este, az Andrássy úton, fázni és rajongani a fényekért nem kevesebb, mint szerelmesnek lenni.
Tudom, persze, elsietett az érzés és én vagyok elnagyolt,
ha olyankor engedek a szívnek, mikor ölelik a csillagok.
Ezért, Józanész két kézzel integet:
- Már megint repkedsz! Semmi ésszerűség! A szavakat meg idétlen módra, csak szóród és szóród és szórod… Lelked szabadon kötöd rabságba! Aztán majd nyögöd a láncokat és élvezed, hogy nem lehet!
Nevetek.
Hisz mikor vesszen el végleg a szabadsága, ha nem akkor, mikor a legszebbnek látja. Hisz az az érzés nem csak addig lángol, amíg égnek a fények. Hanem, újra felsejlik. Ez ad gyógyszert a szürke reggelekre. Ez ad menekvést, mikor viharos időben a szél felkavar minden mocskot.
Így hát nem engedem! Az enyém és kész! Még ha más félelmét is birtokolja
Kérdés, tudom, lesz még ezer.
Vajon nekem ég az a lámpa, ami alá keveredtem?
Vajon látja e magát egy másik égőben az égő?
Vajon ez az látvány, érzés tart e akkor is, ha már hosszabbak lesznek a nappalok?
Vagy, ha a város zajos és hétköznapoktól ideges, életet e a forró akarása?
Ő Fogja e akarni, hogy később is lássam.
Akarja e, hogy akarjam?
Lesz e benne annyi tiszta erő, hogy elfogadjon… vagy hagyja kialudni a fényeket és búcsúzik az Álom?
Ahogy a lépések követik egymást és közben a ragyogással csókol, ahogy haladunk egymáshoz
Fogy különbség, a simogatása is gyengédebb.
Szememnek fénye állja el utamat!
Ölelésbe kezdhessünk… gyengéd, világot és gyűlöletet kizáró szoros, „szeretniakarok” fonódásba.
Ha ez is meg van, és bírja a lélek, nem csorbul a széle, nem kell feladnia, elfelejteni magát, mivoltát..
Akkor és csakis akkor, jöhet a tánc.
A könnyed lebegés, mely átvonul a szenvedélybe.
Nem akar többet, csak a végtelent.
Nem tart soká, csak örökké.
Nem hisz másnak, csak a senkinek.
Nem ég mással, csak Velem.
Lásd, önző vagyok, magamnak akarom a Fényét! S ez így helyes! Van, aki nem enged adni, ha nem adnak.
De ez most nem csere.
Tisztán kölcsönös.
Én csodálom, Ő szeret.
Én szeretem, Őt… csak legyen velem.
Pedig meg sem foghatom.
Ahogy a fényben halja a dalom
Neki másként nem is adhatok
Csak úgy, hogy ég felé fordított arccal KIÁLTOK
Csitt! Most Ő feleljen
De csak az én hangomon nevet.
Szikrákkal kacag
Csillagokkal mulat
De jó Lenni,
Érte élni
Érinteni
Érteni
Megint Csend
Most ezer szerelemmel vakít
Tombol, viharzik és taszít
De Holnapra már dühe elszáll,
Itt hagyott forgács lesz elég, száz.
Majd fájdalom múlik és ébred a vágy
Beletaposta a szívembe Maga Magát
Mert ami fáj, az fontos
Ami fontos velünk él
Bennünk öregszik
Csak a fény nem változik
Az andrássy úti fák alatt
Szétgurul és mutatja az utat…
Latinovits Zoltán levele Ruttkai Évához:
"Várlak, hogy elmondhassam:légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, egyedül olyan iszonyatos..."
.jpg)
Erre, ezt így megfogalmazni én kevés vagyok. Mástól kell szavakat kölcsönöznöm hozzá. A gondolatokat kilopkodni belőle és idegyömyöszölni!
Naaaaaa!
így kel egy hatalmasat harapni a boldogságból!
Más
Minden férfi nevet ad annak, kit szeret.
Nő nem maradhat név nélkül, csak úgy a világban.
Ahogy név sem maradhat Nő nélkül.
A kettő, ha találkozik, egymásra ismernek!
Ekkor kerek a világ!
Milyen is jól ébredni?
Vasárnap megtapasztaltam. Hosszú.-hosszú idő óta, először keltem 9 után ki az ágyból. Fura érzés volt.
Persze ma meg ez visszaköszönt, fél öttől már álmatlanul dobált az ágy.
Hajnali séta Milkával, mosolygós leánygyermek ébresztés. Kávé ágyba...
Most meg konferenciára igyekvés.
Vártam Valakire, de csak nem jön.. pedig nekem indulni kell.
Van tanulság is: ne köss némasági fogadalmat :-)
Sikerült, mert nem áztam el (annyira)
Sikerült, mert olyan embreket ismertem meg, akik érdemesek a figyelemre.
Sikerült, mert nagyn jó este, éjszak volt.. éjjel fél kettőkor haza botorkálni is jó móka :-)
Amúgy egy SMS-t sem küldtem, pedig de írtam volna NEKED :-D
Embör voltam naaaaa! (bajusz pödrés, gerinc egyenes, tartás kihúzva) :-)
ja és valami alakul....
Fogadom, hogy jó leszek!
Fogadom, erős hittel és akarattal, hogy nem rúgok be, állat módjára.
Nem nevetek a józanokon, hogy nekik milyen rossz..
Nem akarok supermanus lenni és repülni a Blaha Lujza tér felett!!
Nem fogok sem telefonálni, sem SMS-ezni abban az állapotomban, sem elveszettnek hitt szerelmemnek, sem volt fancsali főnökeimnek.
Megbocsájtok az ellenem vétkezőknek és nem akarom, hogy fejjel tompítsanak, mikor a kezemmel lefelé nyomom a tarkójukat nagy sebességgel és arccal közelítenek az asztal felé.
Jó leszek és visszafogott.
A táncról is lemondok a pult tetején!
A sört sem öntöm a lányokra: Vizes póló verseny felkiáltással!
Jó leszek..
Vagy legalábbis erősen megpróbálom
Ez borzasztó! Csak erős idegzetű FÉRFIAKNAK! katt ide
én szóltam :-)
:-)
Mikor azon gondolkozom, hogy vajon milyen embert neveltem a lányomból.. Akkor a szokásos közhelyek eldobálása után ez marad: Egyéniséget, aki nem hasonlít rám. Több Nálam!
Hosszú idő óta, először szeretnék igazi karácsonyt.
Vagyis nem, nem szeretnék!
AKAROK!
Egyszerűen csak utolért és átfordult bennem ez az érzés, ami ezzel párosult a tudatomban. Talán csak haragudtam a világra, mert nekem nem adatott meg ezt úgy ünnepelni, ahogy, aminek ez szól: családban.
Gyermekkoromban az volt! Készülődős, fenyő illatú szaloncukor kötözős, égősor szidalmazós, halászleves, város, szobában elbújós, meglepődős.
Ez mind!
Idén ilyet akarok.
Tudom, nem lesz több a család, mint a lányom és én, de már akarom! Nem úgy mint eddig. Csak szerettem volna túlélni.
Már készülök rá. Lelkileg és külsőségekben is.
Ma adventi koszorúért voltam. Nem csak vettem egyet, válogattam. Megbeszéltem, kérdeztem és végül rámutattam, Őt akarom!
Nem zavart, hogy a legbelső, nem érdekelt, hogy a virágos ezért megküzdött, mire kihozta.
AZT ÉS MÁST NEM!
Most indulunk a Vörösmarty térre. Karácsonyi vásárba, karácsonyi hangulatért. Nem vásárolni, hanem a hangulatot magunkba szívni.
Karácsonyt érezni.
Mert már akarom!
Sikerült összevesznem a lányommal! Ettől nem vagyok jól, de ha hazaért leülök megbeszélni a dolgokat. Így nem hagyom!
Tudom, tudom! Kamasz! De akkor is vannak szabályok, amiket a lázadó korszakban is be kell tartania! Ezt megértetni nem lesz egyszerű...
De egy kis vidámság a mai Pártkeresek rovatból:
"Komoj kapcsolatot szeretnék. Van két gyermekem és velem élnek.Romantikus alkat vagyok szertek szorakpzni meg moziba járni. Ha felkeltetem az érdeklödésed akkor jelentkez."
Azt hiszem valaki hasonlóhoz már volt szerencsém! Soha többet...
Lehet, egyszer le kellene írnom, hogy mit nem akarok?!?
Ideges, ideges, ideges, ideges...
Bolond férfiember, azt hiszi megérezhet valamit is.
No jó, volt mát rá példa.. ezért félek most.
Olyan összeszorulógyomros dolog van.
Okát nem tudom,nem ismerem.
Régen volt ilyen, de akkor még a Depresszióval táncoltam, majd szórtam szét magam.
Kiírtam, távozz tőlem SÁNTÁN :-)
Már jobb.
Bár ilyen éjszakát az ellenségemnek sem kívánok.
Gyomromon érzem a lelki fáradság nyomait.
Bolond vagyok, hogy bolond vagyok!
- Mi a kompromisszum? - kérdeztem egyszer Testvéremtől. Aki ezt úgy megfogta, jellemezte, mint senki.
- A kompromisszum egy tál bableves és egy rakás szar keveréke.
Azt hiszem most leülök falatozni, ami maradt...
Bassza meg! Ne lenne ilyen nehéz
Azt mondtad, hogy rossz dolgokat nem adod. Nem ehetem, nem vehetem magamra. Van elég bajom, hogy a magadéval terhelj. Vagy nem mondtad, csak gondoltad?
Szerintem, ekkor, Te ÖNZŐ VAGY!
Önzőnek lenni, ha szeretlek nem az, hogy elveszed és Te eszed meg a nagyobb szelet tortát, amit annyira szeretsz!
Hiszen látom az arcodon, hogy az Jó Neked!
Látom a szemeden, ami mosolyog.
Látom a szádon, ami örömtől csillog.
Adsz, ezzel is adsz.
Önzőnek lenni annyi, hogy a gondjaidat eltemeted és elfeded előlem.
Látom, szenvedsz, fáj!
Bolond gondolatok kergetnek, mikor ilyenkor bevillan, talán nem is bízol bennem, nem tartasz méltónak, hogy ismerjem a fájdalmad, kínjaid is.
Csak kellemetlen érzések töltenek el ilyenkor.
Miért? Mert Önző vagy elmondani…
Annak érzem magam.
A gondolatok, érzések érkeznek és tekernek a hajtókaron egyet, majd beugranak a szívembe.
Jön a következő gondolat, az is hajt egyet, darálja, darabolja, a már benne lévőt, majd ugrik Ő is.
A darabok, szilánkok egy új dologgá állnak össze és a hangszórón, a számon át világé lesznek.
Vagy éppen a tiéd!
Készül valami, de fogalmam sincsen, hogy hol és hogyan mutassam meg.
Tegnap, bíztatás hatására nekikezdtem. Magam is megleptem, hogy 4. oldalt rajzolom tele érzésekkel és még mindig nincs vége.
Most vagy csúnyán besokallok és értelmetlen katyvasz lesz belőle, logikátlanságokkal és csapongó lelkem árnyékaival.. vagy, de erre még gondolni sem merek.
Köztudott rólam, akik közelebbről ismernek,hogy a egyfajta kikapcsolódás számomra, hogy külföldön sikerrel futó sorozatokra vadászok a neten, töltöm, keresem hozzá a feliratokat és nézem, nézem őket.
Sok kedvenc van, így időt kell áldoznom arra is, hogy figyelemmel kísérjem a történéseket is velük kapcsolatban. Jó erre az egyik nagy becsben tartott oldal ahol ilyen, magamfajta „sorozatbuziknak” szól.
Itt találtam egy összevágott jelenetet egy friss, premier sorozatból. Olyan vészhelyzetfélének néz ki, de több akcióval és talán egy picit kevesebb lelki szállal.
Nem bírtam még rászánni magam, de ezek után még kevésbé hiszem, hogy megteszem.
Lényeg: az aktuális részben egy kis magyar vonatkozású rész van. Ahol a hitelesség kedvéért magyarul beszélnek .. nem keveset!
KATT ide: SOROZATJUNKIE
A vágy furcsa állatka.
Selymes bundácskájával dörgölőzik agyunk barázdáihoz. Melegen, gyengéden simogatva. Egy-egy „ahh” vagy „hmm”-t kicsiholva belőlünk.
Folyton birizgál.
Beteljesüléssel etetheted meg.
Legyen!
Erre megdöglik!
A régi billentyűzetem szenvedős volt ár egy ideje. Szerettem volna másikat, de sajnáltam magamtól.
De a Vaterán találtam egy csodát. Ergonomikus, középen megtört, csuklótámasszal ellátott fekete álom.
Mivel napi 20-50 e-mail megírása az átlagos, így meg tudtam magyarázni magamnak, hogy ez nekem kell.
Ára is elfogadható volt.
Megvettem.
Most utálok írni.
Semmi sem azon a helyen van. Folyton folyvást elgépelem a dolgokat. Minden levél megírása közben legalább kétszer ki akarom dobni és visszatenni a régit, a rosszat.
De még uralkodom magam.
Gyűlölöm az apró, szőrös, dörgölőző álmokat!
