csak tedd ki a lelked
Ide, ide elém.
Nem kell rá ruha, nem kell rá pír, nem kell rá semmi
Némán Egymásba feledkezett meztelenséggel
Azzal a büszke bíztatással, amivé lettem tőle
Csak a vadságod engedd gurulni
Görgessen maga előtt engem
Az sem baj, ha széttép
Ezer darabban is Nevedet kiabálnám
De előbb tedd ki a lelked
Ide, ide elém
Mert akarom, mint akkor
Bazilikát emelt fölénk a külvilág
Hangok csengenek, visszhangzanak azóta is
Megszólalt a mell és dalolt az első csók
Mely olyanabb volt az álmoknál is
Közben, ólomüveges szenteket rajzolt a pára
