A csíkszeredai bulinak vége, ezen is túl vagyok. Hogy mennyire vegyes érzésekkel arra később még visszatérek. Legyen annyi elég, hogy borzasztó volt és csodálatos.
Igyekszem "folytonakoyhábansertepeltélőmaszatostepsitündérnek" is választ adnom a női nemmel kapcsolatos felvetésére, de még szétesőben vagyok.
De örülök, mert eszemsemtudom mióta karácsonykor ha több nem is, de egy film már biztos lesz, ami nézhető:
Aki még nem látta volna: egy angyal, aki cigizik, iszik, és a szebbbik nemet sem veti meg :-) Életvidám, igazi karácsonyi film, sallangok, hó és buzi "örökkészerettel" mítoszok nélkül!
Az értetlenség, a megmagyarázhatatlan maga a Szerelem. nem több, nem is kevesebb számomra. A Nő, mint csodálat tárgya éppen úgy érthetetlen számomra, mint maga az érzés, amit ad, amit kínál és amitől folyamatosan megfoszt.
Megfoszt, mert mikor indulnom kell, elveszi tőlem azt, amit adnia kell. Nem támogat, nem segít, hanem hátráltat. Az Ok Ő maga, és az Önzőség, ami szerinte egyezik a Szerelemmel, Szerelem féltéssel. Napi csatákat kell megvívni egy-egy elindulással, mikor a munka szólít. Maga mellett szeretne tudni, érezni, velem lenni.
A szerelem nem lehet Önző. Ennyire semmiképpen.
Tankcsapda legnagyobb lírikus darabja:
LOPOTT KÖNYVEK
Lopok neked egy könyvet A lapjait teleírom Vérrel, verítékkel Valahogy még kibírom De aztán Elmegyek innen messze Hogy többé ne is láss Lopjon könyvet Írja a könnyeivel tele Valaki más
Lopok neked egy könyvet A lapjait teleírom A festék ha megszárad A kifakult papíron Akkor elmegyek innen végleg Magammal viszlek Téged Oda, ahol többé soha Senki el nem érhet
Tudom, hogy hagynád Én addig szeretnélek Amíg mozogsz Amíg van benned élet A véredben fürödnék Átvágnám a torkod Néznél rám, de Nem értenéd a dolgot
Lopok neked egy könyvet A lapjait teleírom A képeket kitépem Rajta lesznek a síron Amit kettőnknek ások Úgy, hogy ne lássák mások Mikor a szemedbe nézek Szúrok, aztán magammal végzek
Tudom, hogy hagynád Én addig szeretnélek Amíg látnám, hogy Van még benned élet A véredben fürödnék Átvágnám a torkod Néznél rám, de Nem értenéd a dolgot
Hétfő reggel 5-kor keltem, azóta nem feküdtem le. Nem aludtam 5 egész percnél többet.
Ezzel jár, ha valaki túlvállalja magát! Ha van olyan hülye, hogy ledarál kétszer 800km-t, két egymást követő éjszak… úgy, hogy napközben végigdolgozza, idegeskedi.
Most jött a hír, a nemzetközi vonatokat sem indítják el pénteken… így Csíkszeredába sem megy.
Csak 60 fellépőnk utazna… Persze azonnal per lett kilátásba helyezve a mélyen tisztelt MÁV ellen… erre úgy tűnik, hogy mégis csak lesz megoldás…
A sirályok alacsonyan szálltak. Szinte hasították a levegőt. A légtömeg lustán szakadt szét előttük. Az élet lassított felvétele. A hideg volt a bűnös. Bizonyosan, hiszen mikor a madarak lába a vizet érintette, az is csak alig fodrozódott. Még sem volt szürke és magányos a reggelem. Az ég alja vörösben pompázott és megint egy apróság ébresztette szunnyadó lelkem.
Mert van abban valami bolond romantikus, hogy egy olyan hideg reggelen, mint a mai is, a parton, egy padon egy lányt találtam. Szoknyában.
Két nő beszélget - Te... figyu... milyen az a szex? - A szex az olyan, hogy kicsíped magad, elmész egy bárba, szemezel egy pasival, meghív egy körre, dugtok, és otthagy az asztalon egy kis pénzt. - És milyen a jó szex? - Hát az olyan, hogy kicsíped magad, elmész egy bárba, szemezel egy pasival, meghív egy körre, dugtok, és otthagy az asztalon sok pénzt. - És milyen az a szerelem ? - ÁÁÁ... azt, a zsidók találták ki, hogy ne kelljen fizetni !!!
A fene megeszi azt a részt a másik nemben, amit csak így lazán, „Öntudatos Nőnek” neveznek.
Mert egyszerre akarnak, vadászok és vadak lenni. A férfi küzdjön meg érte, hisz ez az erős kép,a mit mutatni akarna. De közben „nyuszomuszózni” is kellene és gyengédség.
Mihály barátom mondta volt: nem lehet szarni és szorítani egyszerre…
Megint új dolgok motoszkálnak a fejemben. Igen, igen, újabb ötletek. Úgy látszik a világegyetem, Jó isten, Karma, Sors, vagy nevezd ahogyjólesik, akkor figyel rád és segít, ha eléggé pörögsz, ha lerohad az agyad a sok munkától.
Egy helyi rádióba „új hangot” keresnek rádiós műsorvezetőnek. Bátortalankodtam belegondolni. Nem esett rosszul, de még bizonytalan vagyok. Ma ismét duruzsolt a fülembe a felhívás. Nem is tudom… A baj az, hogy gyakorlat is meg van jelölve. Nekem meg ugye az nincs. Tanultam neves oktatóktól (Magyar Királyi Rádió) eme szakma szépségeit, de soha nem gyakoroltam. Oktattam is beszédre, vitára, meggyőzésre embereket, több százat… „de aki tudja, csinálja, aki nem, az oktatja” elv miatt megint csak elbizonytalankodom. Fényképes Önéletrajz sem az, ami annyira erre felé visz. Nem vagyok egy Belmondó, de nem is rólam mintázták ama Toronyőrt. Inkább az jár a fejemben, hogy a fénykép igénye azt sugallja, hogy arc alapján kívánnak dönteni, akkor meg egy szőke, derékban szűk, mellekben bő hölgy kell neki, nem egy öreg róka.
Kezdhetném azzal, hogy Mea Culpa, Mea maxima Culpa, bocsáss meg! De nem teszem.
Mégis tisztelettel adóztam, hisz megvettem a BELÉPŐT! Nem csak magamnak, de a páromnak és két leányomnak is.
Mind a négyen nagyon készültünk. Régi PECSÁ-s élményekre alapozva.
Tudom, öregecske volt, kopottas, füst- és sörszagú. De volt hangulata. Valami, amit itt nem találtam meg. Az érzéseket nehéz magyarázni, magam sem tudom, így inkább a tényekkel folytatom:
- A színpadnak rosszabb helyet keresve sem lehetett volna találni. Az a pár ember, aki még elfért a Magyar Tetoválók Szövetségénekelnökségi-magán-céges sátra előtt és teljes terjedelmében láthatta a színpadot, szerencsésnek mondhatja magát. Mi, akik kiszorultunk a standok közé, csak hosszas helyezkedés és járkálással értük el, hogy elkapjunk valamit. (a kivetítők és a kamera kezelésről nem ejtenék szót) A megoldás csak annyi lett volna, hogy az emelvényt, ahol a program ment, 15-20 méterrel hátrébb helyezik el. Ha jól láttam (kérlek, javíts ki, ha tévedek), lett volna rá mód.
- Sokad rendű dolog, de keserűvé tud tenni (fentebb említett érzéseket), hogy ha inni akartál, 15-20 perc sorban állással érted csak el.
- A konferálás. Hogy is fogalmazzak. Humorosra igyekezte venni a figurát, de talán láttad az zsűrizettek arcát néha. Bolond vagyok, figyeltem azt is. No, ha az én Japán Gésámat (ami nincs, csak a példa kedvéért) valaki le ribanc mangázná… miközben az a barátnőm vonásait örökíti meg… azt hiszem letépném a srác arcát és belesza…. Bocs! Tisztelettel is lehet viccelődni. A hozzá nem értést soha nem jó humorral leplezni. Cinikussá válik az ember és undorítóvá.
- Programok. Rengeteg fellépő van, aki csak azért is megjelenne, hogy nyilvánosságot kapjon. Nem pénzért, nem valamiféle ellenszolgáltatásért, csak a lehetőségért! Ha a színpadon ilyen (akrobatikus R&R, vagy stílusban ideillő kezdő zenekarok) számok lehettek volna, én is szívesebben maradok. Mert nekünk csak annyi volt, hogy végigjárni a standok közt (két-három alkalommal), beszélni pár ismerőssel, majd egy versenyt végignézni (ha látjuk is), végül elegánsan távozni.
Amit leírtam, szubjektív! Köze nincs az objektivitáshoz! Nem lehetek az, mert függő vagyok. Testemen viselem már boldog Farkas Karcsi, Gabó, Nyíri Sanyi, Ébner Róbert, valamint egy erdélyi művész munkáját is.
Már csak azért sem lehetek objektív, mert úgy mentem ki, hogy tanulok. Szervezést is. Magam is bele kellett kóstoljak a rendezvények összekalapálásba. Ugyan ennél kisebb, csíkszeredai, kb 2-3 ezer embert megmozgató, egy napos programban veszem ki a részem, mint kitaláló, fő szervező Társ!
Így lehet, hogy én is ingyen dolgozok nem kevés időt, hogy embereket megmozgassak…
A fentiek ellenére, vagy éppen miattuk is, tisztelettel és őszintén köszönöm a munkádat és mindazokét, akik dolgoztak azért, hogy megvalósuljon ez a Rendezvény!
Valamint hálás vagyok, hogy kifejtetted a véleményed és én is leírhattam az enyémet. Ha úgy gondolod, ezt a beszélgetést folytathatjuk… itt a lehetőség
Egyik napi betevőm a Bíborhajnal blogja. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ismerhetem személyesen is, de a gondolatok kötnek hozzá.
Érdekesen egybecseng a Miami Ink tegnapi (TV6-n, Nem a Discoverin) elhangzott érzéssel.Ami James édesanyjával (és Yoji-val) megnézték azt a házat, ahol éltek annak idején. Szomorú, nehéz gyermekkor, mikor is az édesanya néha az egész napot átsírta, mert annyira nem volt pénzük semmire. Mert roppant nehéz volt még a napi megélhetésre valót előteremteni a gyermekei számára.
Neki is, másnak is magamnak is azt tudom vigasztalásul mondani, amit Ami említett:
-Mikor visszagondolok arra, hogy milyen nehezen éltünk, mennyit szenvedett édesanyám, hogy meglegyen mindenünk, elfacsarodik a szívem. De éppen ezért minden megkeresett pennyt megbecsülök és ahogy telik az idő, egyre jobban tisztelem anyám azért, amit akkor tett.
Ez az, amit egy gazdag gyerek soha sem fog érezni.
Olyan zenékre találtam, teljesen akaratlanul, ami november 1-hez kötnek. Tunyogi Péter, aki legnagyobbak egyike. Az, aki akkor adott zenét nekem, amikor legszebben láttam a jövőt, de még is egy fekete korszakomat életem. Az a valaki, aki „ördögöt ölelni” tanított. Soha sem éreztem ennyire magaménak még dalt, mint azt… akkor és azóta is.
Lendületet vettem, mint a régi, kis piros autóm. Szakítom szét a magam által szült kényszeres láncaimat. Eddig szép és jó. Eddig minden megy, ahogy kell. Az Élet, Sors, vagy nevezd, ahogy akarod, tanít. Nem feladásra, örökös harcra és sokkal durvább kiállásra, magamért! Nagyobb fokú önzőségre és kisebb empátiára. Viva la Vita
Megint megette a cica az elmúlt hetet. Bár az MSN-n még az a kiírás szerepelt, hogy minden szép, minden jó, vagy valami hasonló.. De azért vannak nehézségek.
No mondjuk, aki kurvának áll, ne vinnyogjon, ha tolják.. de akkor is. Jó lenne már a fasz másik felére kerülni… számomra jobbik oldalára.
Ma napra rendelt szent evangélium:
-Suzuki műszaki vizsgára felkészítés. Gatya rezeg, mert nem tudom, hogy mit találnak rajta… nem mint ha lenne vele gond, de ez a mocsok (majdnem megint csúnyát írtam..) bürokrácia, képes meglepetést okozni.
-Munka, munka, munka. Erdélyi dolgok sem úgy haladnak, ahogy kellene.
