Zsuszi!

Kezdhetném azzal, hogy Mea Culpa, Mea maxima Culpa, bocsáss meg! De nem teszem.

Mégis tisztelettel adóztam, hisz megvettem a BELÉPŐT! Nem csak magamnak, de a páromnak és két leányomnak is.

Mind a négyen nagyon készültünk. Régi PECSÁ-s élményekre alapozva.

Tudom, öregecske volt, kopottas, füst- és sörszagú. De volt hangulata. Valami, amit itt nem találtam meg. Az érzéseket nehéz magyarázni, magam sem tudom, így inkább a tényekkel folytatom:

- A színpadnak rosszabb helyet keresve sem lehetett volna találni. Az a pár ember, aki még elfért a Magyar Tetoválók Szövetségének elnökségi-magán-céges sátra előtt és teljes terjedelmében láthatta a színpadot, szerencsésnek mondhatja magát. Mi, akik kiszorultunk a standok közé, csak hosszas helyezkedés és járkálással értük el, hogy elkapjunk valamit.  (a kivetítők és a kamera kezelésről nem ejtenék szót) A megoldás csak annyi lett volna, hogy az emelvényt, ahol a program ment, 15-20 méterrel hátrébb helyezik el. Ha jól láttam (kérlek, javíts ki, ha tévedek), lett volna rá mód.

- Sokad rendű dolog, de keserűvé tud tenni (fentebb említett érzéseket), hogy ha inni akartál, 15-20 perc sorban állással érted csak el.

- A konferálás. Hogy is fogalmazzak. Humorosra igyekezte venni a figurát, de talán láttad az zsűrizettek arcát néha. Bolond vagyok, figyeltem azt is. No, ha az én Japán Gésámat (ami nincs, csak a példa kedvéért) valaki le ribanc mangázná… miközben az a barátnőm vonásait örökíti meg… azt hiszem letépném a srác arcát és belesza…. Bocs! Tisztelettel is lehet viccelődni. A hozzá nem értést soha nem jó humorral leplezni. Cinikussá válik az ember és undorítóvá.

- Programok. Rengeteg fellépő van, aki csak azért is megjelenne, hogy nyilvánosságot kapjon. Nem pénzért, nem valamiféle ellenszolgáltatásért, csak a lehetőségért! Ha a színpadon ilyen (akrobatikus R&R, vagy stílusban ideillő kezdő zenekarok) számok lehettek volna, én is szívesebben maradok. Mert nekünk csak annyi volt, hogy végigjárni a standok közt (két-három alkalommal), beszélni pár ismerőssel, majd egy versenyt végignézni (ha látjuk is), végül elegánsan távozni.

Amit leírtam, szubjektív! Köze nincs az objektivitáshoz! Nem lehetek az, mert függő vagyok. Testemen viselem már boldog Farkas Karcsi, Gabó, Nyíri Sanyi, Ébner Róbert, valamint egy erdélyi művész munkáját is.

Már csak azért sem lehetek objektív, mert úgy mentem ki, hogy tanulok. Szervezést is. Magam is bele kellett kóstoljak a rendezvények összekalapálásba. Ugyan ennél kisebb, csíkszeredai, kb 2-3 ezer embert megmozgató, egy napos programban veszem ki a részem, mint kitaláló, fő szervező Társ!

Így lehet, hogy én is ingyen dolgozok nem kevés időt, hogy embereket megmozgassak…

A fentiek ellenére, vagy éppen miattuk is, tisztelettel és őszintén köszönöm a munkádat és mindazokét, akik dolgoztak azért, hogy megvalósuljon ez a Rendezvény!

Valamint hálás vagyok, hogy kifejtetted a véleményed és én is leírhattam az enyémet. Ha úgy gondolod, ezt a beszélgetést folytathatjuk… itt a lehetőség