Kurkuma

Holnap, 21.-én Cannonball!

Kíváncsi vagyok...

ma egy álmot kaptam

nem nagyot… HATALMASAT!

Elhiszem, hogy igaza van Lilnek.

Gyűlöllek, de nagyon... végtelenül... annyira, de annyira, hogy...hogy már hiányzol....

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,

De elkisérjen egész a síromba.

Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
„Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.”

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szivébe láthassak be néha.

Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Boruljon rám és óvjon átkarolva.

Tisztító, szent tűz hogyha általéget:
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.

Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.

Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.

Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne: életem, halálom.

Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.

Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

Meghalnánk, mondván:
„Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.”

regel óta töröm a fejem, hogy hol olvastam, hallottam:

"A cigányság nem bőrszín kérdése"

De qrva igaza....

" Nem tudom mivel vonzottál magadhoz....de az egyik legjobb döntésed volt :-) "

Egyszer, egy forró nyári este, mikor egy kávéház teraszán beszélgetésbe kezdtünk barátaimmal, fura dolgok kerekedtek. Bár csalnék, ha nem tenném hozzá, hogy szinte minden este fura volt ott… Varázslatos.

Néha a magasröptű gondolatok, máskor az emelkedettebb alkohol fogyasztás hatására… és időnként mindkettő tarolt!

Egy ilyen „dupla” alkalommal került elő az emberi alapvető hibák sokasága.

Akkor született a Küszöb Szindróma.

Ami arról a mozdulatról (vagyis a hiányáról) szól, mikor átlépjük a küszöböt. Néha nem sikerül elég magasra lendíteni a lábunkat és akkor jön a nagy bumm… ami nem ritkán fájdalommal és szidalmazással jár.

Mert milyen az ember?

Elmondja mindennek azt az álnok, gonosz küszöböt, ami pont akkor és pont ott volt útban!

Nem magában és a hiányzó mozdulatban keresi a fájdalom okát…

Akár csak az életben, mikor valami nagyon megbánt, vagy rosszul esik. Az utolsó, ami eszünkbe jut, hogy vajon nem én rontottam el valamit???

De nem csak rossz történt tegnap...

 Itt tudod megnézni:   Sia - Soon We'll Be Found  

..és innen tudod leszedni: letölt

(jobb klikk, mentés másként)

Írnom kellene valamit, ami visszaadja a tegnapot, de nem tudok. Valami egy cseppet eltörött.

Nincs baj, csak… a fene sem tudja. Hogy írjam le, hogy megint beleéltem magam valamibe…

Mocskos dolgok az álmok. Reményt adnak…

Ma egy jópofa dologról fogok beszámolni. Legalábbis számomra aranyos történetről… Írom a sorokat és azon morfondírozok, eltérve a valódi témától, hogy vajon öregszem, azért vagyok ilyen bizonytalan (nem találtam jobb szót), mikor az első mondatomat rögtön követte a második, ahol is már egy cseppet szabadkozok: „legalábbis számomra..”

Régebben meg se kérdőjeleztem volna. Ez van és ennyi.

Tetszik? Örülök!

Nem? Na és?

Most meg…

De ez csak átmeneti állapot.

Így visszatérve a mai napra szánt videóhoz.

Matt Harding mint számítógép játék készítő emberke kiégett, mint egy rossz viharlámpa. 32 évesen még nem adja fel az emberek 15-20% és új utat keres. Ő csak feltöltődni akart. Így elindult Ázsia varázslatos tájaira. Az útján során nem képeslapokat küldött (elvégre valami köze csak van a digitális világhoz), hanem kis videókat. Mivel van benne exhibicionizmus, így maga is rákerült. Igen csak elítélhető módon táncolva (hogy miért írom ezt, nézd meg és megtudod).

Ha minden igaz, akkor ez dzsigg…

A beérkező videók egyszerre lehettek mulatságosak és aranyosak. Kikerültek a netre (ahogyan az kell). Ott egyre nagyobb nézettséget értek el. Míg egyszer felfigyelt rá egy nagyobbacska cég, aki innentől kezdve felkarolta Matt-et. Elküldte világkörüli táncra.

Itt az összefoglaló, ami a Time magazin éves listájára is felkerül, mindjárt a legelős helyre.

Igazából a zene és a mozgás, ami megfogott. Jól felépített kis anyag. Nekem mindig mosolyt csal az arcomra.

3 napja ég valami, mint egy elcseszett szalmabála…

„Tűz van, Babám” mondanám, mert így érzem.

Nem történt semmi, miközben már mindenről szó van.

Bonyolult? Érthetetlen? Nekem is… képzelheted.

De tudod mi a vicc? Ez eszementen jó…

Már dél van. valahogy rohan az idő. Nem is tudom mivel csaptam ma bele a lecsóba. De megy a meló. Nem is történik semmi, csak féltek Valakit. Legyen végre az, amit szeretne… De féltem a megérzéseitől… Még nem érti, hogy miért. Hogy mondjam ezt el neki? Így, ahogy most teszem?

Ellenben:

A minap a hülyeség ismét csúcsokat döntögetett.

Történt az, hogy ismerős macskája, kit eddig pórázon sétáltattak jobb létre szenderült. Az ok miatt utalnék előző mondatomra. Valahogy belegabalyodott a pórázba, amin ki volt kötve (szobamacska, nem fél a kutyáktól és féltek, hogy a szomszéd eb, mozgó Pedigrének nézi és meghalozza). Mondhatni felakasztotta magát. A gazdája mire észrevette, már nem mozgott. Szólt a Párjának, aki rohant egy akkumulátor töltőből összeeszkábált defiblirrátorért. Minő meglepetés, nem hozott eredményt az, hogy kiütötték egy párszor. Azóta siratják.

Me… orvosi sorozatokat a népnek

Isten látja lelkemet, nem akartam én ma már töb videót ide beilleszteni, de ezt nem lehet kiahgyni... GYÖNYÖRŰ!!!!

Tegnap éjjel, elalvás előtt még szólt egy picit a rádió. Történetet meséltek el, ahol is egy oroszlánt nevelt fel két gondozó, majd mikor már úgy érezték el jött az idő, visszaengedték a vadonba.

Később, sok-sok időre rá, elmentek megkeresni... és meglelték.

A videó a szabadon engedés előtti időről és a boldog találkozásról szól. Ahol is az oroszlán, még a feleségét is "bemutatja" :-)

Végtelenül aranyos történet

Tudom, tudom, elhanyagoltam az írást. nem volt miről firkáljak, mert nincsenek csúcspontok (sajnos),  sem pedig mélységek (Hál’ Istennek). A szürkeség meg hiába ölelget, nem dob fel.

De ma olvastam és rákattantam erre:

Biókandalló

Már csak azt kellene megtudni, hogy mennyi egy liter bioalcohol és hol lehet kapni. Hiszen ha igaz,a mit a cikk ír, egy literrel 3 óráig ég.

Kib@szott nehezen indul be ez az év. Mint egy rossz motor :-)

Na jó, a lustaság is derekasan kiveszi a részét abból, hogy nem tudok felpörögni. Plusz az, hogy tegnap még éjjel 2-kor a Minnesota Vikings – Philadelphia Eagles ellen nyomtam az amerikai focit. Ez már adagol némi adrenalint, de bár csak ne éjjel tenné. Hisz így alvás megint nem volt. De a meccset élveztem, nagyon.

Amúgy köszönöm, jól vagyok. Ez az év jobbnak ígérkezik, mint a tavalyi. Igaz, annál rosszabbat csak 8 évvel ezelőtt értem meg… Szüleim halála, 2 hónapon belül.

De ma már munka, ha nehezen is. De egy csepp pénzmag is érkezett. Megint egy jó pont 2009-nek :-)

Tegnap este azon gondolkoztam, hogy az elmúlt 2 évben nem tudok semmit sem felmutatni. Semmi előrelépést, semmi olyat, ami jelenete valamit az ÜZLETI ÉLETBEN. Mérhetetlen szégyenérzet lett úrrá rajtam…

Ezt az éjszaka rossz álmai még súlyosbították, majd a nehézkes ébredés ma reggel. Biztos más feladná, de ma csak azért is jobb napom lesz. Maradt 370Koronánk. Azt még gyorsan levásároljuk. Most ez is segítség… Pocsék anyagi helyzetben vagyunk. Komárom amúgy is csak 15-20 perc

innen

Eszementen borzongató... Feltámadt az, aki nem tudott megöregedni.

Megismételte magát a megismételhetetlen: Kurt Cobain

Minden alakul, ahogy az esőcseppek verik az ablakot. Nekem lassan folynak le az üvegen. Nekik gyors halál az egyéni világukban, ami a Nagy közösbe vezet.

Ma kiderült, hogy megoldódik a régi gond, lesz pénz. De egy újabb hónap kemény küszöbrágást követően csak. Nem most, nem holnap, nem is január elején. Szar ügy

Tegnap már az autókat bámultam és hittem, hogy 229ezer nem sok EZÉRT. Beleférhet, ha odafigyelek. Ez ugye ugrott, mert addig nem lesz meg…

Tegnap már arról álmodoztam, hogy Viszem a lányokat vásárolni. Lesznek új göncök… Viva Las Vegas

Tegnap még nyugodtan vártam a mát.. ma már idegesen borogattam a terveimet… Csendes duhaj..

De estére jöttek a gondok, amik kiradírozták. Nagy nevetések, vidámságok, őrültködések. Hihetetlen, hogy a bajok mennyire összekovácsolnak.

Vigyorgok

Az álmaimban egyre több az erotika. Valami csöpögős történet közepébe pottyantam. El kellett érjek valamit Nála, de ez inkább fordítva történt. Mikor beengedett, csak egy fürdőköpeny volt rajta. Ami egy cseppet meg is lepett. Én csak addig beszéltem, míg Ő odahajolt. A csók előtt még pár szó is belefért. Pedig a szánk centikre sem lehettek egymástól. Egy könnyed mosoly, ami ilyenkor a legkínosabb közjátékot váltja ki ("kinevetnek, Ó jaj Istenem" szindroma), de akkor és ott maga volt a gyönyör.

Nem értem.

Sem magam sem az agyam…

Itt találtam

Akkor kellett volna leginkább gyanakodnom, mikor folyton más-más megváltó, szponzorra vártunk. Illetve Ő. A kiutazást folyton halogatni kellett, míg az annyira elhúzódott, hogy csak azon a héten tudtuk megejteni, mikor is a rendezvény is tervezve volt.

Az utazásról tettem említést! Nem hazudtoltam meg magam, belementem, hogy éjjel utazunk, nappal dolgozunk és azt követő éjszak még vissza. Elhittem, hogy ezt csak így lehet megoldani. alkalmazkodtam hozzá, hagytam, hogy így legyen. Az elmúlt évek túl sok mindent vettek ki belőlem, hogy erőszakosabb legyek?

folyt...

Mikor is 37 évesen még vagyok akkora marha, hogy elhiszem, bízhatok abban, aki már eddig is kétszer átrázott (a fiatalok kedvéért nem írtam csúnyább szót, pedig az ideillőbb lenne). Tudtam vele álmodni és elhittem, hogy ez megvalósítható. Irány Csíkszereda és a nagy fitnesz valóság. Persze, tudtam, hogy nekem a mozgáskultúra azon részéhez van csak közöm, ami egyenes vonalba, lentről felfelé mozgást szimulál, egy korsó sörrel.

De nem is akartam több részt kivenni az egészből, mint a szervezést. Kihívásnak tekintettem. Még akkor is, mikor éreztem, hogy semmi sem úgy megy, ahogy kellene. Mikor láttam, hogy az aki ezt az egészet irányítja, csak szép, de nem elég okos. De a pénz övé. Valamint (lásd fentebb a MARHA szónál), de jólesett valakit főnöknek hívni. Mindig is értékeltem, ha Nő a vezetőm és érti a dolgát. Most csak reméltem, tévedek, Ő ezt jobban tudja. Elhomályosította a tekintetem a darázsdereka és a formás feneke. (ne hülyézz le, elismertem, soha nem növök fel. Egy nagy álló farok maradok, hittel és kitartással…)

Lassan haladtak a dolgok. Néha felvillant bennem, hogy soha sem jutunk ki Székelyhonba. Mindent a netről kellett intézni és telefonon. A sportcsarnok lefoglalását, a fellépők egy részét… stb.

Nekem, mivel van más munkám is, ez másodlagos projektként futott. Így nem is izgatott annyira, igyekeztem beleadni mindent, de azért kellő óvatossággal kezelni, hogy jusson idő a „fő állásomra” is.

folyt, asssszem