A sirályok alacsonyan szálltak. Szinte hasították a levegőt. A légtömeg lustán szakadt szét előttük. Az élet lassított felvétele. A hideg volt a bűnös. Bizonyosan, hiszen mikor a madarak lába a vizet érintette, az is csak alig fodrozódott. Még sem volt szürke és magányos a reggelem. Az ég alja vörösben pompázott és megint egy apróság ébresztette szunnyadó lelkem.
Mert van abban valami bolond romantikus, hogy egy olyan hideg reggelen, mint a mai is, a parton, egy padon egy lányt találtam. Szoknyában.
