Megint új dolgok motoszkálnak a fejemben. Igen, igen, újabb ötletek. Úgy látszik a világegyetem, Jó isten, Karma, Sors, vagy nevezd ahogy  jólesik, akkor figyel rád és segít, ha eléggé pörögsz, ha lerohad az agyad a sok munkától.

Egy helyi rádióba „új hangot” keresnek rádiós műsorvezetőnek. Bátortalankodtam belegondolni. Nem esett rosszul, de még bizonytalan vagyok. Ma ismét duruzsolt a fülembe a felhívás. Nem is tudom… A baj az, hogy gyakorlat is meg van jelölve. Nekem meg ugye az nincs. Tanultam neves oktatóktól (Magyar Királyi Rádió) eme szakma szépségeit, de soha nem gyakoroltam. Oktattam is beszédre, vitára, meggyőzésre embereket, több százat… „de aki tudja, csinálja, aki nem, az oktatja”  elv miatt megint csak elbizonytalankodom. Fényképes Önéletrajz sem az, ami annyira erre felé visz. Nem vagyok egy Belmondó, de nem is rólam mintázták ama Toronyőrt. Inkább az jár a fejemben, hogy a fénykép igénye azt sugallja, hogy arc alapján kívánnak dönteni, akkor meg egy szőke, derékban szűk, mellekben bő hölgy kell neki, nem egy öreg róka.

Még hezitálok rajta