Ritmus késésben vagyok.
Halottak napja van.
Ne, ne félj.
Nincs baj, csak a szívem nehéz.
Olyan zenékre találtam, teljesen akaratlanul, ami november 1-hez kötnek. Tunyogi Péter, aki legnagyobbak egyike. Az, aki akkor adott zenét nekem, amikor legszebben láttam a jövőt, de még is egy fekete korszakomat életem. Az a valaki, aki „ördögöt ölelni” tanított. Soha sem éreztem ennyire magaménak még dalt, mint azt… akkor és azóta is.
Tunyó november elsején ment el.
Ma már a sokadik szám szól tőle…
Legyen könnyű a föld számára!
