Az értetlenség, a megmagyarázhatatlan maga a Szerelem. nem több, nem is kevesebb számomra. A Nő, mint csodálat tárgya éppen úgy érthetetlen számomra, mint maga az érzés, amit ad, amit kínál és amitől folyamatosan megfoszt.
Megfoszt, mert mikor indulnom kell, elveszi tőlem azt, amit adnia kell. Nem támogat, nem segít, hanem hátráltat. Az Ok Ő maga, és az Önzőség, ami szerinte egyezik a Szerelemmel, Szerelem féltéssel. Napi csatákat kell megvívni egy-egy elindulással, mikor a munka szólít. Maga mellett szeretne tudni, érezni, velem lenni.
A szerelem nem lehet Önző. Ennyire semmiképpen.
Tankcsapda legnagyobb lírikus darabja:
LOPOTT KÖNYVEK
Lopok neked egy könyvet
A lapjait teleírom
Vérrel, verítékkel
Valahogy még kibírom
De aztán
Elmegyek innen messze
Hogy többé ne is láss
Lopjon könyvet
Írja a könnyeivel tele
Valaki más
Lopok neked egy könyvet
A lapjait teleírom
A festék ha megszárad
A kifakult papíron
Akkor elmegyek innen végleg
Magammal viszlek Téged
Oda, ahol többé soha
Senki el nem érhet
Tudom, hogy hagynád
Én addig szeretnélek
Amíg mozogsz
Amíg van benned élet
A véredben fürödnék
Átvágnám a torkod
Néznél rám, de
Nem értenéd a dolgot
Lopok neked egy könyvet
A lapjait teleírom
A képeket kitépem
Rajta lesznek a síron
Amit kettőnknek ások
Úgy, hogy ne lássák mások
Mikor a szemedbe nézek
Szúrok, aztán magammal végzek
Tudom, hogy hagynád
Én addig szeretnélek
Amíg látnám, hogy
Van még benned élet
A véredben fürödnék
Átvágnám a torkod
Néznél rám, de
Nem értenéd a dolgot
