Egyszer, egy forró nyári este, mikor egy kávéház teraszán beszélgetésbe kezdtünk barátaimmal, fura dolgok kerekedtek. Bár csalnék, ha nem tenném hozzá, hogy szinte minden este fura volt ott… Varázslatos.
Néha a magasröptű gondolatok, máskor az emelkedettebb alkohol fogyasztás hatására… és időnként mindkettő tarolt!
Egy ilyen „dupla” alkalommal került elő az emberi alapvető hibák sokasága.
Akkor született a Küszöb Szindróma.
Ami arról a mozdulatról (vagyis a hiányáról) szól, mikor átlépjük a küszöböt. Néha nem sikerül elég magasra lendíteni a lábunkat és akkor jön a nagy bumm… ami nem ritkán fájdalommal és szidalmazással jár.
Mert milyen az ember?
Elmondja mindennek azt az álnok, gonosz küszöböt, ami pont akkor és pont ott volt útban!
Nem magában és a hiányzó mozdulatban keresi a fájdalom okát…
Akár csak az életben, mikor valami nagyon megbánt, vagy rosszul esik. Az utolsó, ami eszünkbe jut, hogy vajon nem én rontottam el valamit???
