- Bizonyosan öregszem… Vagy csak változom - bíztatom magam., hajnalban az ágyban.
Majd a tükör ismét elbizonytalanít. Ősz haj. Ráncok nem érdekelnek, férfi vagyok, csak karakteresebbek a vonások. Pont!
Hiszem, hogy ennyi volt a reggeli közjáték, mikor is visszatér az estéből egy gondolatfoszlány:
- Tv. Küzdelem. Idősebb pasi 43 éves, fiatalabb 30. Idősebbnek szurkolok. Ilyen sem volt még.
Csak öregszem. Hiszen az agy, a tudat alatti helyre teszi a dolgokat. Elhelyez engem a látott képbe és annak a pártjára állít,a ki hasonlóbb hozzám. Evolúciós törvény, kialakult évmilliós sejtemlékezés nem hazudik.
Mondom én, hogy öregszem.
…
Itt akadtam el. Bizonygatni, kapkodni nem fogok.
Most kellene egy kis pénzmag és a pánikszerűen kis sportautót vásárolni. „Lenyithatóstetejűt” Pirosat, feltűnőt. Olyat, amit a pesti körúton is látni, nem ritkán,. 70 körüli, jól öltözött pasikkal. Múltkor meg is figyeltem. Kell nekik az a gyors autó! Bizton állíthatom, hogy kell.
Mert mire az öreg kikászálódott abból az autóból, az kb 2-3 perc volt! Szenvedés az arcon, kín, kapaszkodás, nyögés. Az arc eltorzul, fej megtelik vérrel és kipirul (vörös lesz, mint a rák). Komolyan aggódtam, hogy most kap agyvérzést.
Ennyi ki-be szállással elvesztegetett idő csakis gyors autóval hozható be! Minden világos!
nem kompenzál, gondolkodik.
Következő generációs tolókocsikat is Ferrari motorral fogják felszerelni.
„Nagy az Isten állatkertje és… én is közibük tartozom”
Ha az ősz haj az öregség vállalom.
Ha a pánikban kompenzáló sportkocsis, tagadom.
