A vágy furcsa állatka.
Selymes bundácskájával dörgölőzik agyunk barázdáihoz. Melegen, gyengéden simogatva. Egy-egy „ahh” vagy „hmm”-t kicsiholva belőlünk.
Folyton birizgál.
Beteljesüléssel etetheted meg.
Legyen!
Erre megdöglik!
A régi billentyűzetem szenvedős volt ár egy ideje. Szerettem volna másikat, de sajnáltam magamtól.
De a Vaterán találtam egy csodát. Ergonomikus, középen megtört, csuklótámasszal ellátott fekete álom.
Mivel napi 20-50 e-mail megírása az átlagos, így meg tudtam magyarázni magamnak, hogy ez nekem kell.
Ára is elfogadható volt.
Megvettem.
Most utálok írni.
Semmi sem azon a helyen van. Folyton folyvást elgépelem a dolgokat. Minden levél megírása közben legalább kétszer ki akarom dobni és visszatenni a régit, a rosszat.
De még uralkodom magam.
Gyűlölöm az apró, szőrös, dörgölőző álmokat!
