Azt mondtad, hogy rossz dolgokat nem adod. Nem ehetem, nem vehetem magamra. Van elég bajom, hogy a magadéval terhelj. Vagy nem mondtad, csak gondoltad?
Szerintem, ekkor, Te ÖNZŐ VAGY!
Önzőnek lenni, ha szeretlek nem az, hogy elveszed és Te eszed meg a nagyobb szelet tortát, amit annyira szeretsz!
Hiszen látom az arcodon, hogy az Jó Neked!
Látom a szemeden, ami mosolyog.
Látom a szádon, ami örömtől csillog.
Adsz, ezzel is adsz.
Önzőnek lenni annyi, hogy a gondjaidat eltemeted és elfeded előlem.
Látom, szenvedsz, fáj!
Bolond gondolatok kergetnek, mikor ilyenkor bevillan, talán nem is bízol bennem, nem tartasz méltónak, hogy ismerjem a fájdalmad, kínjaid is.
Csak kellemetlen érzések töltenek el ilyenkor.
Miért? Mert Önző vagy elmondani…
