Ismételt megkeresés ellenére leszögezem: Minessa nem eladó. Sem a név, sem a történet, sem az, ami ebből születhet.  Nem vagyok hajlandó megválni Tőle. Hogy hogyan gombolyítom a történetet, vagy éppen hogy Az engem, nem tudom. De nem adom el, sem egészben, sem egyetlen részében sem.

Tartozásom van Kutya felé! Felhívás fogalmazódik, nem felejtettem el. Gyötör a lelkiismeret (ami, mint tudjuk Bölcs Testvérem Megfogalmazása óta: Félelem a lebukástól). Van okom ezer, hogy miért nincs itt még kint… De igazából ez nem több, mint lustaság. Összeszedem magam Barátom és meg lesz, még ebben a földi valómban… Jól van, sietek :-)

A lenti ciklusok is folytatódnak. Lesz durvább, így csak saját felelősségre olvasd tovább. Akinek gyenge a lelke elvonatkoztatni a szavakat az érzésektől, aki képtelen MAGÁNAK összerakni ebből, saját érzéseit rávetítve, az ne olvasson. Nem vagyok kötelező olvasmány, csak pucér lehetőség… amit Te öltöztethetsz fel, ha mered, ha ismered Önmagad és Vállalod Is.

Kérdésekre, élek, virulok, meg vagyok. Nem a legjobb passzban, de nem is a legjobb állapotban. No de milyen egy férfi, aki vinnyog, mint egy fürdőskurva?  Szánalmas.

Keresem Önmagam és 38 éves fejjel be kell látnom:

Nem tudom, hogy mi leszek, ha nagy leszek!

Miközben újra és újra matat bennem a gondolat, főiskola, egyetem -> Újságírás.

Mindeközben a tetoválós oldalakat bújom, újra és újra. ->Mag megszépülésére (reménytelen vállalkozás) és mások épülésére. Ott el tudnám képzelni, hogy menedzselése egy szalonnak.

Tombol a káosz, de legalább lefoglal.

Mert mint tudjuk:

-          Mikor elér a hurrikán és mindent visz, akkor nem zavarja a féllábút a mankó, de süket sem a hallókészülék.

NO, gyorsan, hamarjában, asszem ennyi.