Kurkuma

Nagyon átértékelődtek a dolgok, napok alatt. Amit értékesnek hittem, elveszítettem, ami nem volt elég drága az több lett mindennél.

Igazából nem értem, hogy miért jutottam ide.

Megint csak hagytam folyni az Életet, vagy éppen hogy az ellenkezésem ellenére átgázolt rajtam!?

A tárgyak értéke is változott. A ragaszkodásom dolgokhoz, ami már oly nagyon sokszor megkeserítette az életem. Valami, ami többnek látszik a szememben, mint ami igazából. Bolond módon, meg szépen beledöglök a hiányába, a nélkülözésbe, amikor nem jutok hozzá.

Dologdrogos vagyok

Szenvedélyem lett a ragaszkodás.

Ha meg nincs, mint egy pánikbeteg úgy hüppögök, remegek, gyomorfájdalmasságot hozok magamra.

Hogyan tovább?

Van e változás?

 Lehetséges e?

Hiszen most is nyüglődök, pedig leírtam, ki akarom írni magamból, hogy megint ez miatt szenvedek.

Szenvedéssel takarok be szenvedést. ( Közben meg mosolygást várnak tőlem.. de ez megint egy másik történet.) Mert megint fáj, mert megint akarom visszakapni, hogy a nyugalmam vele együtt érkezzen. Betegesen sóvárgok érte. Megoldást kutatok, hogy szerezzem, birtokoljam, enyém legyen újra! Pedig csak egy dolog. Nem ember, nem állat.. Még csak nem is egy érzés…

2 nap alatt másodszor jut eszembe az egyik hajléktalan:

-          Apám megmondta, amíg bármim is van, rab vagyok. Most az utcán élek, itt alszom, mindenem elvesztettem, de SZABAD VAGYOK. Mert amit birtokolsz, az birtokol Téged!

Valóban boldognak hitte magát a semmijével? Vagy csak magyarázatot keresett a helyzetére? Nyugalmat beszélt magába?

Leszek e más? Lehetek e más valaha?

Vagy örökre megkötötte a kezem ez a mocsok világ?

Nem, már jobb. Már sokkal jobb. Enyhül a kín, cikázik az agyamban a lehetőségek sora.

Meg kellene tanulni kezelni a helyzetet. Azt, hogy mit kell tenni, ha utolér a pánik, a rossz. Változni azzal, hogy megváltoztatom önmagam