Kurkuma

Ma este egy ördögborda, borzasztó rossz kisfiúról mesélek.
Gondolnánk azt, hogy ahogy az a mesében illik, a rossz elnyeri méltó büntetését...
De ez a gazember soha. Talán jó csillagzat alatt született, talán csak simán mázlista...
Történt egyszer, hogy Attila (nevezzük így) a nagyszüleinél játszott az udvaron.
Nem a legjobb egyedül lennie, de feltalálta magát! Vadászott, ahogy azt előző este látta a TV-ben.
Mivel még nem olt 6 éves sem, igazán nem tudta felmérni tettei következményét (más témea, hogy nem is akrta).
Mindig csak a rossz után jutott eszébe.. akkor is csak azért, mert erősen elkezdett sajogni a feneke.
Amit ugye kiadós verést jelzett..ismételten :-)
Szóval a vadászat megkezdődött, félelem nélkül.
De kint az erődben vajmi kevés sikerrel járt csak. Így, valljuk be logikusan hangzik, jobb vadászterületet kellett keresnie.
Mi ígérkezik eredményesebbnek a baromfiudvarnál?
Ugye, semmi?!
De mielőtt még megkezdhette volna áldásos tevékenységét, észrevette a nagypapája, aki azonnal elvette tőle a frissiben készült lándzsákat. Valami elővigyázatosságot emlegetve....
Nem is fontos ez a történet szempontjából.
Hiszen hősünk bátor legény hírében állt.
S mivel mást nem talált, egy lyukas merőkanállal kergette meg a tyúkokat.
S mikor elfáradt, dobta utánuk úgy, hogy az egyik azon nyomban szörnyethalt!
Az elégedettség kiült a fiú arcára.. amit az ijedség mosott le, de iziben ám!
Hiszen egy döglött állat hamar hírbehozható vele... (vajon miért??)
A fenekeléstől való félelem a gondolkodást serkenti és az megoldást hozott:
Tyúk fejét belenyomta az itatóba, majd szörnyűlködve futott be szólni:
- Gyertek ki, gyertek ki! Az egyik csibe belefulladt a vízbe...
Mondanom sem kell, hogy a történet, az Ő szemükben nem egészen állta meg helyét... így Attilának ismét fájt az ülepe...
De az élet már csak ilyen keményen bánik a gondolkodó emberekkel :-)

Tanulság nincs,.
Ha csak az nem, hogy kétlábú, madárfajzatok, nem szeretik a merőkanalat, ha feléjük repül :-)

No!
Áldás!
Békesség!
Jó éjszakát gyerekek :-)