Megirigyeltem, holmi fán élő, vörös bundácskával dicsekvő maszatos állatka írásait és szexes kex sorait.
Mindek tagadjam?!
Úgy sem tudod ki vagyok.
(Most lesz az, hogy táncolva felugranak a netpszihómókusok és ugrálnak örömükben:
- Íme, íme, íme!! Nem megmondtuk, hogy az anonimitás, mi az Internet alapja, milyen rosszat szül? Tessék! Itt a perverzitás félistene. Itt keni össze a monitort a fekáliával.)
Akármit is írok, magam miatt teszem. Önzően és durván, ami nekem jó. Itt az leszek, ami máshol nem lehetek (pszichológusaink ismét tapsviharban törtek ki, ollé, ollé)
Mit akarok még?
Szerelmet, forró ágyat. Bolond álmokat és őrülten jó valóságot. Sorrend nem fontos.
