Olyan könnyedén és lazán mondtam le a mai vizsgaidőpontomat, mint ha csak átkiabálnék a nappalin:
- Megyek zuhanyozni!
Nem futnak úgy a dolgok, ahogy én szeretném. Nevezz babonásnak, de ilyen napon nem tehetem meg, hogy felvállalom ezt a felelősséget is. (idegenül hangzott ez a mondat, mikor visszaolvastam, valaki más írta ide, míg kirohantam a szobából)
Így nem adtam fel (minek ismételgetem ezt a mondatfoszlányt állandóan?? Nagyon is feladtam, sok-sok mindnet az életemben), de másként közelítem meg.
Zenét kerestem, elhelyezkedtem kényelmesen és nekiálltam írni.
Zene jó, mert képes más hangulatot, életérzést előcsalni belőlem (hiszem, hogy a depresszió gyógyításában szép szerep juthatna a muzsikának), behoztam a kávémat.
Érdekes.
Ahogy megváltoztattam magam, hangulatom, ahogy a belém gabalyodott „gyűlölökmindentésmindenkit” érzést lerugdosom magamról, úgy változik minden.
Nem miattam, ennyire nagyképű nem vagyok, hidd el!
De kisütött a nap. A kutya a lábamhoz feküdt. A kávé annyira ízlik, mint már régen.
Lehet, csak akarni kell a változást, de azt nagyon?
Neked mi segít?
